8 dolog, ami nagyon hiányzik a pre-várandós életemből
Ez a cikk nem azért született meg, mert nem örülök, hogy ismét babát várok, vagy mert nem szeretném ezt a gyereket, nem vagyok boldog, amiért úton van, vagy esetleg nem vagyok baromira hálás, hogy harmadjára is megélhetem ezt a csodát. Szó sincs ilyenről. Ez a cikk azért született meg, mert aki már volt terhes – és most szándékosan használom ezt a csúnya szót -, az pontosan tudja, hogy az utolsó hetekben a kismama olyan érzelmi hullámvasúton megy végig, amelynek bizonyos – többnyire vánszorgós – szakaszain hangosan zokogjuk ki magunkból, hogy: „nekem már minden mindegy, csak könyörgöm, jöjjön már ki!”
Tudom, tudom… hogy ez csak 9 hónap. Sőt, valójában ez a nagyon szenvedős része csupán 1-2. Tudom, hogy mindjárt vége. És azt is tudom, hogy valószínűleg már idén karácsonykor amiatt fogok bőgni a fa körül játszó három csodálatos gyerekem láttán, hogy többé már nem fogom újra átélni a várandósság csodáját.
De most épp nagyon nem ezeket a napokat élem. Most szenvedek. Most sehogy se jó.