Quantcast
Kezdőlap Uncategorized Még meg sem születtek, de máris nemkívánatosak?!

Még meg sem születtek, de máris nemkívánatosak?!

Kovács Móni

A napokban olvastam egy cikket, miszerint a gyerekemmel, mint az alfa generáció tagjával, már most nem lehet bírni. A cikket óvónő és védőnő ismerőseim is megosztották, szinte láttam magam előtt, hogy rosszallóan csóválták is a fejüket hozzá. Az írást azóta felkapták a gyerekneveléssel foglalkozó oldalak is, így „szerencsére” jó sok emberhez eljuthatott.

Nem is tudom megmondani, hogy mitől van bennem ekkora ellenérzés a cikkel kapcsolatban. Bizonyára rosszul esik, amiért a gyerekemet mindössze háromévesen már leírták, és skatulyába tették, miszerint kezelhetetlen, neveletlen. Rosszul esik, mert a cikkíró szerint rossz anya vagyok, és mi mindannyian rossz anyák vagyunk, nem neveljük a gyerekeinket. És nekem mindig, minden körülmények között rosszul esik az igazságtalanság.

Szemezgettem a kommentek közül, van ilyen is, olyan is (a szerzők utólagos engedelmével kicsit megszerkesztettem őket). Mindenki rákereshet a cikkre egyébként a Facebookon is, és olvashatja őket:

„Vissza kell állítani a régi rendszert, ennyi. A tanárok pálcával csapjanak oda, a fiúknak húzzák meg a pajeszukat, a lányoknak a hajukat. A mi időnkben ez volt, meg sem mertünk mukkanni az órán. Ha meg egyest kaptunk, még otthon is jól elvertek, tudtuk mi a tisztelet, becsület. Ennyi.”

„Soha nem a gyerek a hiba oka..szerencsétlen alkalmatlan szülők… Ezek a szülők fröcsögnek általában arról, hogy katonaság kell, magabiztosabb tanárok.. Ők meg hátradőlve nézik, ahogy a kölykük szétbarmol mindent…na, ezektől elvenni a porontyot és mehet állami gondozásba.”

„A gyerekeket az életre kell felkészíteni. Szeretettel nevelni. Hagyni, hogy részt vegyenek az életünkben. Jó példát mutatni nekik, hogy idővel fontos tagjai legyenek a társadalomnak. Tisztességes, dolgozó felnőtt ember váljon belőlük. És még valami! A kommunikáció, a jó szó sokat segíthet.:)”

Generációk

Először nézzük is át, hogy egyáltalán miről beszélünk. Időben visszafelé megyek, mert talán így jobban kirajzolódik, hogy melyik generáció mitől lett olyan, amilyen.

Alfa generáció

Ezek a gyerekek 2010 és 2025 között születtek, vagy fognak megszületni. Nagyon szórakoztató volt minden cikkben elolvasni, és ezért én sem fogom kihagyni, hogy hetente 2,5 millió alfás gyermek születik világszerte. Ezek a gyerekek jellemzően az X és az Y generáció gyermekei. A világon nem volt még ilyen nagy diverzitású generáció: a különböző országok és rasszok keveredésével olyan családok jönnek létre, amelyek több különböző kultúrát és látásmódot egyesítenek. Ez a diverzitás a gyerekek kreativitását, empatikus képességét és intelligenciáját is növeli.

Ők már igazi digitális bennszülöttek, az első olyan generáció, akik már szinte születésük pillanatában találkozhattak az elektronika vívmányaival. Tablettel, okostelefonnal, robotjátékokkal halmozzák el őket szüleik (állítólag), ami megkésett beszédfejlődést és korlátozott szociális készségeket eredményezhet.

A kütyük használatával azonban a gyerekek tájékozódási készsége és reakciókészsége is fejlődik, ráadásul a világon először nyílik lehetőség a kisgyermekek ilyen korai és széleskörű fejlesztésére otthon. Elég egy applikáció, és a gyerek máris tanulhat számolni, zongorázni, de akár a dínók életével is ismerkedhet.

Tény, és a nwea.org le is meri írni, hogy MEGJÓSOLHATATLAN, mi fog kisülni ebből az egészből. Nekem ez máris sokkal szimpatikusabb hozzáállás, és ráadásul én is pont így gondolom. Valószínűleg ugyanilyen megjósolhatatlan volt az előző, Z generáció jövője is, de lássunk csodát: itt vannak, betörtek a munkaerőpiacra, és köszönik szépen: nagyon jól elboldogulnak a világban.

Z generáció

Sajnos vagyok olyan öreg, hogy emlékszem arra, amikor a Z generáció első tagjai születtek, ahogyan arra is, hogy más se hallottam magam körül, hogy ezek a gyerekek kezelhetetlenek, tiszteletlenek és nem lesz belőlük semmi. Oh, várjatok! Ismerős, nem?

A 1995-2009 között születtek „gyerekek” legifjabb tagja épp 9 esztendős, de az első tagok már javában kenyérkeresők. Otthon, külföldön, vagy a youtube-on. Közülük kerül ki ugyanis a legtöbb és legnagyobb influencer (lásd Trunk Tomi vlogger), nekik van a legnagyobb követőtáboruk az Instán vagy a Twitteren és ők azok, akik milliókat keresnek azzal, hogy sminktippeket adnak, vagy valamilyen speciális témakörről (például cipőkről) beszélnek. Szüleik az X-esek vagy pedig a kései Baby-boomerek.

Y  és X generáció

A két generációt direkt veszem egy kalap alá, hiszen a mai 0-8 éves gyerekek szülei a két generáció keresztmetszetéből kerülnek ki. A ma 30-45 éves korosztály (1973 – 1988) a kicsit „elveszett” generáció.

A háborúk, forradalmak utáni időszakban a gazdaság fellendülésével, a nők emancipálódásával és munkába állásával a házasság és a vallás veszített kissé jelentőségéből, így az ekkortájt fogant és született gyerekek gyakran csonka családban, vagy erősen elhanyagolva nőttek fel. Közülük kerültek ki az első „kulcsos gyerekek”. Nevük is elárulja, hogy nyakukban a kulccsal, iskola után sokszor az üres lakásba érkeztek meg amíg szüleik végeztek a munkával. Gyakran járatták őket versenysportolni, és szüleiktől sokszor hallhatták a „Tanulj fiam, mert nem lesz belőled semmi!” mondatot. A boomerek szerettek volna jobb és könnyebb jövőt gyermekeiknek, ezért akaratlanul is túlhajszolták őket legyen szó iskolai teljesítményről, vagy a már említett sportról.

Gyerekkorukat és talán felnőttkorukat is jellemzi az, hogy nem akarják szüleik példáját követni – gyermeknevelésben sem. Épp ezért igazán függetlenek, önállóak, két lábbal állnak a földön, családcentrikusak és törekszenek a munka és család közötti egyensúly megteremtésére. Sok időt és energiát fektetnek a gyermeknevelésbe, ami a baby boom generáció szerint elkényeztetésnek minősül. Ezek a szülők igyekeznek sokkal több időt tölteni a gyermekükkel, jobban odafigyelni rájuk, kikérni a véleményüket – egyszóval társként, nem pedig kellékként kezelni őket.

Baby boomerek

1946 és 1965 között születtek. A második világháború, az 56-os forradalom kavarodásában láttak napvilágot, igen ínséges körülmények között. Mire felnőttek, a világ is nyugodtabb és biztonságosabb hellyé vált, tele lehetőségekkel és kalanddal. A boomerekre jellemző a szabadság iránti vágy, a már fent említett, kissé csapodárabb életmód. Épp ezért gyermekeik sok esetben házasságon kívül vagy pedig válással végződő házasságban születtek. A fiatal felnőttek egyenesen imádtak dolgozni, szinte munkamániássá váltak. A sok túlóra levét pedig a gyerekek, az X és Y generáció tagjai itták meg.

„E nemzedék mondhatta magáénak a szexuális felszabadítás dicsőségét, és ők voltak a legbátrabb kísérleti alanyai a marihuánával, LSD-vel való „tudattágításoknak”, amelyek szorosan összefonódtak a képzőművészet, a film, az irodalom és mindenekelőtt a zene új irányzataival. Ők gyűltek össze a nagy „szeretetnyarakon”, Monterey-ben, Woodstockban és a többi felejthetetlen nagy rock-fesztiválon, amelyeknek hagyományai máig élnek.” *

Jellemző rájuk a versenyszellem, a lojalitás (sokáig szeretnek egy helyen dolgozni), a nagy munkabírás és az etikusság is.

Kik a mai óvodapedagógusok?

Nem kell hozzá sokat keresgélni, hogy rábukkanjunk: a mai óvodapedagógusok átlagéletkora 55 év, tehát jellemzően az óvónénink a baby boomerek közül kerül ki.

Olyan emberek nem tudják tehát kezelni a mai kicsiket, akik nem egy, de három generációnyira vannak tőlük. Olyan felnőttek, akik egy teljesen más világban nőttek fel.  Egy olyan világban, ahol a gyerekek maguktól nőttek, mint a gomba, mert a szülők vagy dolgoztak, vagy bulizni mentek. Gyermekeiknek sok szavuk és beleszólási joguk a saját életükbe nem volt. Nem csoda, ha a baby boomeres óvodapedagógusok nem boldogulnak a „Csakazértis másképp csinálom, mint a szüleim!” mentalitású X-esek és Y-onosok gyerekeivel, hiszen a szülők esetében éppen az a cél, hogy a gyermekeik véletlenül sem olyan nevelésben részesüljenek, amit ez a korosztály nyújtani tud nekik. A sors fintora, nem igaz?

„Tessék megnevelni azt a gyereket!”

Ez a kedvenc mondatom. A mai gyerekek neveletlenek és nem az intézmény feladata a gyermeknevelés. Ezzel én egyet is értenék, ha…

…egy napom nem a következőképpen alakulna: 8 óra alvás, ébredés után 1 óra készülődés (reggeli, fogmosás, öltözködés, pakolás, elindulás), 1,5 óra utazás a munkahelyre, közben a gyermek beadása az intézménybe, 6 óra munka 0,5 óra kötelező szünettel, 1,5 óra újra haza a gyermek felmarkolása az intézményből, 0,5 óra vásárlás, 1,5 óra házimunka (mosogatás, mosás, teregetés, főzés, vacsora elkészítése) 0,5 óra vacsora, 0,5 óra fürdés (plusz a gyermek fürdetése) 0,5 óra fektetés (könyvet olvasunk, énekelünk, beszélgetünk), 1,5 óra játék, mesenézés, beszélgetés.

Ha valaki ügyes matekból, az kiszámolhatja, hogy összesen 1 db órám marad arra, hogy beszéljek a férjemmel, befizessem a számlákat, esetleg kikapcsolódjak, tornázzak, vagy csak nézzek ki a fejemből. Annak a szülőnek, aki 8 órát dolgozik máris mínuszos a napja.

A számok egyébként számomra sem mindig ilyen kedvezőek, egy teljesen optimista, szinte dologtalan napot írtam le. Ha véletlenül nem 1, hanem 3 boltba kell bemennem, vagy neadjisten lerohad az egyik villamos hazafelé, a maradék egy órám is teljesen megsemmisül.

Kérdem én: hol, hogyan, de legfőképpen mikor neveljük a gyerekeinket? Nem lenne-e jogos elvárásunk, de inkább csak szépen nem kérhetnénk-e, hogy abban a 9-10 órában, amennyit az óvodapedagógus, a kisgyermeknevelő, vagy a pedagógus a gyerekeinkkel tölt, próbálja meg szeretni és legjobb tudása szerint mégis nevelni azt a gyereket? Nem megszégyenítve, nem múlt századi módszerekkel, hanem friss tudástárral és játékosan fejlesztve. Ha már ez a „módi”.

Nem, nem az intézménynek szültük. De azt sem gondoltuk, hogy intézmény ide, intézmény oda, ennyire nehéz lesz a 21. században gyereket nevelni, és fenntartani egy családot.

Minden generációra igaz

Minden generációra igaz az, hogy felnőtt és elboldogult valahogy. Ma talán azt mondják a szakemberek, hogy az alfa generáció tagjai egyenesen borzalmasak. 20 év múlva talán imába foglalják majd a nevüket, mert épp ők lesznek azok, akik megmentik a világot.

Elfogadás, tolerancia, türelem, szeretet és a másság tisztelete lehetne a kulcs minden korosztályhoz. Próbáljunk hát élni vele!

 

Aki jobban szeretné magát beleásni a generációkkal kapcsolatos írásokba, az itt olvashat róluk:

https://www.nwea.org/blog/2017/meet-generation-alpha-3-things-educators-know/?fbclid=IwAR3ZduX84zhi6OlYpnHRnmQl2BJDOUmkZ2Qy3Bp5DtWJfPWXdJvlL6eNZ-U

https://www.nwea.org/blog/2017/meet-generation-alpha-3-things-educators-know/?fbclid=IwAR3ZduX84zhi6OlYpnHRnmQl2BJDOUmkZ2Qy3Bp5DtWJfPWXdJvlL6eNZ-U

https://www.forbes.com/sites/christinecarter/2016/12/21/the-complete-guide-to-generation-alpha-the-children-of-millennials/

https://mccrindle.com.au/insights/blogarchive/gen-z-and-gen-alpha-infographic-update/

http://socialmarketing.org/archives/generations-xy-z-and-the-others/

https://www.thebalancecareers.com/common-characteristics-of-generation-x-professionals-2164682

https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/lehetseges-hogy-te-is-sapioszexualis-vagy/

*https://nepszava.hu/1048588_a-baby-boomer-ek-alkonya

Ez is tetszeni fog