Bevallom: minden pillanatban elérzékenyülök, amikor meglátom a kislányom mocorogását a pocakomban. Minden kis rúgás, kaparászás, kattanás (jajj!) láttán és hallatán arra gondolok, hogy hamarosan magamhoz ölelhetem ezt a csodálatos kis emberi lényt, a nagytesó kistesóját, a férjem második gyermekét, az én egyetlen kislányomat! Boldogságomat tetőzi a reggeli ébredezés, amikor a pocakban mocorgós pillanatokat a még félálomban lévő, 5 éves kisfiam szépségében gyönyörködve, az ágyába kucorodva élhetem át. Úgy szívom magamba ezeket a csodálatos másodperceket, hogy életem végéig emlékezzek rájuk… Nem így a legbosszantóbb és legnehezebben elviselhető terhességi tünetekre, amiket jobb szeretnék AZONNAL ELFELEJTENI!
Hányinger
Kezdjük a legelején. A furcsa puffadás és hasfeszülés második gyermekes anyaként azonnal ismerős volt. Kb a várandósságom 2. hetében, még a menstruációm késése előtt már biztosan éreztem, hogy itt bizony baba lesz. De már akkor tudtam, hogy jönnek majd a gyomorszájon vágós hányingerek és émelygések, amik a lehető legrosszabb helyen és időben törnek majd rám. Jellemzően a tömegközlekedési eszközökön éreztem úgy, hogy azonnal rókáznom kell, de volt olyan megbeszélés is, ahová félve ültem be. És hol van ez még a krónikus hányástól! Annyira együttérzek a hányós kismamákkal, amennyire csak emberileg lehetséges. Igazi hősök vagytok!
Kimerültség
A második tünet – haladjunk időrendben – a krónikus fáradtság. Gyakran ültem a számítógépem előtt a munkahelyemen, és két dologra tudtam csak gondolni: vajon mennyire veszik észre a kollégáim hogy csak a fejemből bámulok kifelé, és egyetlen célom a szememet nyitva tartani? A másik persze az alvás gondolata volt. Nem tudom, hogy csináltam, de állítólag nem vettek észre belőle semmit… Szerencsére nem voltak túl húzós hetek/hónapok ezek szerint…
Falási rohamok
A második trimeszter vége a zabálásról szólt. Kontrollálatlanul ettem, mert úgy éreztem: ennem kell. Óriási szerencsémre ezúttal elkerült a terhességi diabétesz (köszönöm, kislányom!). Nem tudom, hogy más anyák hogy tudják megállni az evést, de ilyen lehet drogfüggőnek lenni. Most változatosabban táplálkoztam, mint az első várandósságom alatt, de egy zacskó aszalt füge (200 gramm) egy ültőhelyben simán lement… Ahhoz képest egyébként nem is híztam meg. Annyira.
Keményedő has
A második trimeszter egyébiránt nagyjából eseménytelenül telt. Abban a szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy az első és a második terhességem elejétől fogva fájt a hasam. Míg mások nyugodtan sportolgatnak, futnak (!) az első két trimeszterben, nekem gyakran még a séta is fájt a szalagok feszülése miatt. Azt hittem pedig, hogy az első terhesség alatt megfelelő hosszúságúra nyúltak, de ezek szerint tévedtem. Így aztán a mozgás kimaradt a teljes 9-10 hónap alatt. A harmadik trimeszterben pedig egészen egyszerűen 20 méternyi gyaloglás után olyan kemény lett a hasam, hogy diót lehetett volna törni rajta, de elég volt egy rázósabb úton haladni az autóval, és voilá! – majd betojtam a fájdalomtól. Magnézium ide vagy oda, semmit nem enyhített ezeken a tüneteken, így a 32. héttől egyszerűen nem szedem, mert a végén még lemaradok az igazi méhösszehúzódásokról emiatt! Azt pedig NAGYON nem szeretném!
Víz, zsibbadás, dagadás
Szintén ismerős tünet az első várandósságomból. De ezúttal sokkal rosszabb. Az ujjaim immár 2 hónapja érzéketlenek, fájnak, mintha szét akarnának robbanni az erek a kezeimben. Volt éjszaka, amikor félóránként ébredtem a zsibbadásra, egyszerűen elviselhetetlen fájdalomra. Tehetetlennek és dühösnek éreztem magam, mert tenni nemigen lehet ellene. Hideg-meleg váltott borogatás, nyomkodás, csalán tea, ananász – ezekkel próbálkoztam, mindhiába. A lábam is dagad szépen, a talpam párnáinál is összegyűlt a víz. Szülés után pár nappal el fog tűnni – már alig várom! (Figyeljetek magatokra! A vizesedés, magas vérnyomással, fehérjevizeléssel társulva a terhességi toxémia jele is lehet! Ha bármi furcsát érzékeltek magatokon, hívjátok az orvosotokat, védőnőtöket! A legjobb, ha van otthon vérnyomásmérőtök. Hetente ha 2 alkalommal meghaladja a vérnyomás a 140/90-et, irány az orvos!)
Gyomorsav
Na, ez viszont teljesen új. Főleg éjszaka támad, mintha lávát böfögnék. Mondták ugyan többen, hogy létezik ilyen tünet, és hogy úgy eszik a gyomorsav-lekötőt, mint a cukorkát, én csak legyintettem. Finom, borsmenta ízű cukorka ez, van, hogy éjszaka 3-4 szemet is megeszek belőle… Csak ez segít. Próbáltam megfigyelni és összefüggést keresni az elfogyasztott táplálék mennyisége és milyensége között, de semmit nem találtam… L
Nektek milyen tüneteitek voltak, amit nehezen viseltetek? Vagy olyan várandósságotok volt, amit szinte észre sem lehetett venni? Meséljetek!