Emlékszem, amikor megnyitott az mogyoródi Aquaréna. Már a reklám képek alapján is le voltunk nyűgözve, alig vártam, hogy kipróbálhassam. Akkor voltam 14 éves kamasz. Mára már „nagykorú” lett a csúszdapark is, hisz idén 18 éves, de ma is ugyanolyan izgalom jár át, ha rá gondolok, mint akkor. De ahogy kamaszként, úgy most is mérlegelnem kellett, mielőtt elmentem: akkor a szüleim pénztárcáját, ma a sajátomat és a gyerekeim életkorát, tűrőképességét, lelkesedését. Miközben ezeket latolgattam, jött a lehetőség, hogy próbáljuk ki, aztán írjam meg. Szóval álljon itt egy 3 pici gyermekes (1-3-6 évesek) család tapasztalata az Aquarénában.
Mint sejthető, nem ez volt az első látogatásom a mogyoródi „vízividámparkban”, ahogy régen hívtuk magunk között. Egyetemistaként jutottam oda először (kamasz koromtól vágytam rá), majd többször látogattunk el a férjemmel még a gyerekek előtt, sőt az akkor 10 éves unokahúgunkat is elvittük (ma már ő is felnőtt). Minden egyes látogatás egy egész napos tevékenység volt: kitáborozni valahova (a kedvenc helyünk a Lusta-folyó szigete volt), és egész nap mászni a „hegyet” újra és újra, hogy csúszhassunk a számtalan csúszda egyikén, míg estére úgy elfáradunk, hogy álmunkban is csak pörgünk a csúszdákon… A nyarak fénypontja volt ez nekem akkor.
Ezekkel az emlékekkel jutottunk oda a férjemmel, hogy idén nyáron először merült fel bennünk, hogy gyerekekkel meg kellene próbálni… A gondolatig jutottunk, meg valami halvány emlékig, hogy gyerekmedence is volt, mikor befutott a tesztelés lehetősége, amire vasárnap délután sort is kerítettünk.
Kezdjük az időponttal. Egyszerűen nem tudtuk volna máskor belátható időn belül megejteni a látogatást, és nem ígértek 40 fokot, de jó kis 30as strandidőt igen. Kicsit féltem, hogy mekkora tömeg lesz egy hétvégi délután, különösen, hogy akkor már kedvezményes a belépő. Azért is izgultam, mert a nagy tömeg nagyobb sorokat jelent a csúszdáknál, de nagyon pozitívan csalódtam. Még az úszógumira is 1 percet ha kellett várni (erről még később bővebben), ami nagy szó. Az idő ideális volt, bár néha egy kis szél borzolta a legkisebb, 16 hónapos tesztelőnk kedélyállapotát, de erre is volt melegvizes megoldás 🙂 . Hogy miért délután? Legszűkebb keresztmetszetünk, a totyogónk tűrőképességét idén már 2 strandon teszteltük, és arra jutottunk, hogy neki ez 4-5 órán át megy maximum, plusz így nem kellett a legerősebb UV-s órában aggódnom értük. 15 órakor érkeztünk, pont a kedvezményes időszakra és végül 7 órakor, a zárással távoztunk.
Szóval milyen is az Aquaréna 3 úszni maximum részlegesen tudó gyermekkel?
Hát nekem fárasztóbb, mint nélkülük volt, de elképesztő élmény. Ma, még egy nappal később is azt hallgattam, hogy „anya az a strand ugye milyen jó/menő/szuper volt?” Azt hiszem ahhoz, hogy érthető legyen a tesztünk eredménye fontos adalék a fiaim vízhez való viszonya, ami nagyban befolyásolja az élményt. A legnagyobb 6 éves, hivatalosan nem tud úszni, ahogy a majd 4 éves sem (augusztusban lesz 4 a középső), de kb. egy hete valami átkattant bennük, és elkezdtek víz alatt búvárkodni, noha előtte nem érhette pár csepp sem az arcukat. Most víz alatt szabályos mellúszást mutatnak be, de még fent nem tudnak maradni. Szóval adott két gyerek, akit nem zavar, ha hirtelen elmerül a vízben, de azért érjen le a lábujjhegyük. Aztán ott a pici, aki leginkább most anya matrica, de az idei strandos tapasztalatoknak és az otthoni zsákmedencének hála bátran gázol kézenfogva a vízben, sőt a kisebb csúszdákat is kipróbálja. Ezzel a háttérrel vágtunk neki, és egy nagyon jó családi élmény lett.
Könnyedén találtunk magunknak árnyékos táborhelyet, és a cuccainkért sem aggódtunk, hisz a park kézpénzmentes: a karszalagra lehet előre feltölteni pénzt. Először természetesen a gyerekmedencét vettük be. Itt 6 féle csúszda van, babakompatibilis vízmagassággal és hőmérséklettel. A medencefelügyelő lányok árgus szemekkel figyelték, majd figyelmeztették azokat, akik felnőttként leültek vagy feküdtek a medencébe, ami teljesen érhető a higiénia miatt, de egy babával azért praktikus lett volna, ha beleülve úsztathatom (meg mondjuk a hűvösebb szélben nekem is jól esett volna)… azért igazuk volt.
Ami nekem nagyon tetszett, az a nyuszialakú baba csúszda, amire a picink egyedül mászott fel, és kezünket fogva csúszott le. Ennyire kicsi csúszda még egy általam látogatott strandon sem volt. Azt sajnáltam, hogy árnyék nincs, de délután már ez sem volt zavaró.
A nagyobb fiaim a Szivárvány és a Bújócska csúszdákat élvezték leginkább. Annyira belejöttek, hogy renitens módon fejjel előre csúsztak pár alkalom után (azok a kölkök, akiknek 2 hete még hajat se lehetett mosni), de ezt azért a csúszdafelügyelő hölgy leállította nagyon helyes módon, és ezt a gyerekek is elfogadták.
Azt fontos kiemelnem, hogy az egész parkban elképesztően figyelnek a biztonságra: rengeteg medence és csúszdafelügyelő van (minden eszköznél minimum egy), mind segítőkész és nagyon kedves, de odafigyel a szabályok betartására.
De vissza a gyerekmedencéhez: a két favorit csúszdán kívül volt még tekergő kígyós, vízeséses 3 fejű állatos, ahol 3 helyen lehetett csúszni és volt elefántos is.
A gyerekek egy 20 perc után közölték, hogy akkor fedezzük fel a park többi részét is, így elindultunk. Messzebbről is megállapítottuk, hogy a folyón mindenképp megyünk egyet, de előtte fel akartuk mérni, hogy mire engedjük fel a gyerekeket. Hamar megállapítottuk, hogy mivel az érkezőmedencék 120 centi mélyek, így egyedül a nem stabilan úszó fiúk nem mehetnek, együtt meg nem minden csúszdán szabad csúszni (pl az óriáskígyó nevű egyik kedvencemen nem lehet). Míg mérlegeltem az egyiknél, a nagyfiam már nekifutásból el is kezdett csúszni (a magassága megvan, nem szűrték ki), úgyhogy én a középsőt (a kicsi apjukkal volt) a lépcsőre ültetve szaladtam a csúszda aljába, ahol láttam, hogy a drága csemetémet egy hölgy kifogta a medence szélére. Nem volt megijedve, de megállapítottuk, hogy ezek a legnagyobb csúszdák még nem nekik valók. Egyszer azért a középsővel is lecsúsztam közösen, de ezzel be is fejeztük a fenti csúszdák tesztelését. Ezeket én – megerősítve a szabályt – nagyon nem ajánlom stabil úszótudás előtt.
Ekkor jöttek a középső szint csúszdái: azok, amikhez úszógumi kell és a Lusta-folyóba érkeznek. Mivel legkisebb keresztmetszetünk egy teljes személy felügyeletét igényli, megbeszéltük, hogy felváltva megyünk a két nagyobbal: először én a 6 évessel, majd a férjem a középsővel. Az első körnél már levontuk a következtetést, hogy noha szuperek a dupla lukas gumik (minden úszógumit a Lusta-folyó partján lehet kérni és ugyanott kell csúszás után leadni, majd adott esetben újért sorban állni), amiben a gyerekkel együtt csúszhatunk, de nekünk arra is figyelni kellett, hogy az első luk, ahova a gyerek kerül, zárt legyen alulról, különben kipottyannak, mert túl kicsik.
Az első próbánk az én régi kedvencem lett, a Vadvizű folyó. Ez a csúszda egyfajta rafting érzést ad. Mivel ekkor még nem olyan gumit kértünk, amin a fiam nem tud átesni, így a hónalját fogtam végig. Én most is élveztem, ő kissé izgult, így a jajjajj-tól a „valaki hívjon egy mentőt”- ig mindenfélét kiabált. De mikor leértünk közölte, hogy na még egy kört. Nem lett még egy, mert a következő próba a Fekete lyuk lett, és onnantól ott ragadt nem csak velem, de az apjával is. Kb. 5x csúszott le ezen a csúszdán. Nem csodálom, ez a másik favoritom: teljesen zárt, belülről feketére festett gyors csúszda, néhol színes fénypászmákkal, mindezt egy úszógumiban… Zseniális! Egy körre a majd 4 éves is benevezett, élvezte, de neki elég volt egy kör.
Az idő többi részét leginkább a gyerekmedencében töltöttük: bukfenceztek, csúsztak, pancsoltak, amennyi belefért. A totyogónk néha felfedező útra indult valamelyikünkkel, ha elunta a vizet, de újra és újra visszatért pl. a nyuszi csúszdához, vagy a medence töltő szelepek vizsgálatához.
Két sláger volt még a gyerekek számára: a Lusta-folyó, ahol a barlang mindenki tetszését elnyerte: a nagyunk lábujja már leért, a középső és a kicsi még úszógumiban ringatóztak és visítozva tesztelték a visszhangot (a romantikusan elrejtőző párok nagy örömére gondolom). A másik a jakuzzi volt: a legmelegebb vízű medence. Mivel időnként hűvös szél fújt, a látogatók szerintem harmada ide menekült, ennek megfelelően – noha nem működött a bubizás egyszer sem míg mi benne voltunk – a teltháznál is jobban túl volt zsúfolva a kis víz, ahol nem csak az én gyerekeim próbáltak búvárkodni (amit minden igyekezetemmel próbáltam leállítani mások lelki nyugalma okán). Ezt az egyet sajnáltam, hogy egy darab felnőttek számára is nyitott melegebb vízű medence volt, és az meg ilyen pici, de hát aquaparkba nem hidegben járunk általában, szóval azt hiszem érthető.
Amit kihagytunk, az az élménymedence: mély a víze, és mivel ilyent már más strandokon is próbáltak a gyerekek, nem vonzotta őket.
Ha már strandolás, természetesen nem maradhat ki a lángos. Mi erre már este 6 körül kerítettünk időt, amikor már csak egy hölgy dolgozott, de ő minden igyekezetével. Mi kb. 15 perc alatt jutottunk ételhez, de előttünk fél órára panaszkodott egy család. Hát ezt nem tudhatom, de az igen, hogy az árak balatoni vagy puccosabb fővárosi szinten mozogtak: mi 3 sajtos-tejfölös lángosért, két 2 dl jégkásáért meg egy 2,5 dl-s teáért több mint 5000 Ft-ot hagytunk ott. Ellenben az év egyik legjobb lángosát ettük meg.
Mint írtam 7-kor a zárással hagytuk el a parkot, rengeteg élménnyel, mi a férjem a gyerekekre való odafigyelésben teljesen elfáradva, sok tanulságot levonva.
Hogy kinek ajánlom?
Olyannak, akinek csak picije van, őszintén szólva, nem, viszont ahol már van nagyobb gyerek is, aki ha nem is tud úszni, de bírja az arcába vágó vizet, vagy ha picit elmerül, annak meleg szívvel ajánlom. Ha mellette van pici, akkor mindenki élvezi. Az én fiaim szerint a legjobb strand a világon, mennének is még a nyáron. Az ár az egy átlag, olyan családnak, mint a miénk, elég húzós, de nem mindennap jár az ember csúszdaparkba. Ha van baba/totyogó is, akkor szerintem bőven elég lehet a délutáni időszak, de ha a családban van úszni tudó, már önállóbb nagy gyerek, szerintem a nyár egyik legfantasztikusabb élménye lesz egy családi nap az Aquarénában, akkor is, ha nem mindenki elég nagy az összes csúszdához. Nekünk biztosan bekerül az idei kedvenceik közé.
További infók: https://www.aquarena.hu