Ebben az „úgysem lehetsz elég jó anya, és ez már a baba születése előtt is így van” – világban hogyha kismamaként a terhességedről beszélsz, megszólnak, amiért az élet csodáját képes vagy tehernek nevezni, ahelyett, hogy értékelnéd: neked megadatott.
De ha áldott állapotként emlegeted, akkor bizonyára túlzol, és próbálod jobb színben feltüntetni a gyermekvárást, mint amilyen valójában, hamis képet sugározva a külvilág felé.
Szerintem a várandósság pont egy olyan időszak, amikor ér ezt is és azt is gondolni és érezni, egy hormonális és érzelmi hullámvasút, áldottnak és terhesnek megélt állapotok sűrű, akár percenkénti váltakozása.
Kezdve a pozitív terhességi teszttel – ami tervezett baba esetén se biztos, hogy azonnal eufórikus állapotba hoz. Teljesen normális, ha ilyenkor összezavarodsz, és a boldogság mellett vagy helyett eluralkodik rajtad a pánik. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudsz 100%-osan örülni a kisbabádnak, és máris szörnyű anya vagy. Ilyenkor tudatosul benned, hogy az életed örökre megváltozik, most már mindig lesz még valaki, akiért felelősséget kell vállalnod, és akiért máris aggódni kezdesz, hogy biztos jól van-e. Időbe telhet, amíg ez a nyugtalanság csillapodik, és lehet, hogy csak az első (második, sokadik…) orvosi vizsgálat után fogod tudni beleélni magad. Nem is baj, ha az elején még visszafogottan örülsz, ez egy normális önvédelmi mechanizmus.
Ha már az első hetekben áldott állapotban érzed magad, nagyon szerencsés vagy, de ne ítéld el, aki másképp éli meg. Az esetek többségében a fizikai tünetek nem sok okot adnak a földöntúli boldogságra. De még ekkor se kell szégyellned magad, amiért nem vagy elég hálás, hiszen ki viselne végig mosolyogva egy heteken-hónapokon át tartó, (másnapossághoz) gyomorrontáshoz hasonló állapotot? Ilyenkor még nem érzed a babád mozgását, és nem is akkora a hasad, hogy vígan mutogasd, ha csak nem akarsz megjegyzéseket kapni a felszaladt kilóidra. A hasfeszülés, szagérzékenység, gyomorégés, hangulatingadozás mind újszerű érzés lehet, rendben van, ha nehéznek érzed. Ez az időszak tényleg terhes, megterhelő az is, hogyha még titkolnod kell, de a munkádat ugyanúgy el kell végezned, mint eddig. Lehet, hogy úgy tervezted, máris fitt kismama leszel és rendszeresen edzel, de annyira fáradt és erőtlen vagy, hogy hetekig felkelni is alig bírsz. Szerettél volna kezdettől egészségesen étkezni, ehelyett két pofára tömöd a csipszet, mert azt kívánod, és csakis a cukros kóla enyhíti a hányingered. Ezzel sincs semmi gond, csak kövesd ki az összes salátafaló kismamacelebet a közösségi oldalakon, és ne legyen bűntudatod!
A második trimeszter köztudottan a kismamák kivirult időszaka, amikor megszépül a bőrük, nem hullik a hajuk, látványosan gömbölyödik a hasuk, túlvannak a rosszulléteken, tele vannak energiával, sugárzóan boldogok. De ha te még mindig hányással kezded és falási rohammal zárod a napokat, hullafáradt vagy, pattanásos az arcod, striás a hasad, esztétikus domborulatok helyett csak a kelleténél nagyobb túlsúlyt érzékeled magadon, az is teljesen normális. Nem egyforma a testünk, ahogy egyazon nő több várandóssága sem. A kismamaruhák szuper jól állnak a modelleken, de nekik lehet, hogy nem is igazi a pocakjuk. Ha te legszívesebben inkább pizsamában vagy egész nap, attól még ugyanolyan értékes vagy. Ha továbbra se barátkoztál meg a kismama tornával, az is éppolyan jó, ha sokat sétálsz. De az is megeshet, hogy a 10 percenként pisilés a napi testmozgásod.
Még mindig dolgozol?! Nem törődsz a magzat egészségével? Máris táppénzen vagy?! De hiszen a terhesség nem betegség!
Á, hidd el, hogy nálad jobban senki se tudja, mi a jó nektek!
Az utolsó hetekben már jobban érzed a baba mozgását a hasadban, ami egyrészt hatalmas boldogság, másrészt okozhat kellemetlen érzéseket, sőt, fájdalmat, és az éjszakai alvást is erősen korlátozza. Ekkor már nehéz lenne titkolnod az állapotod, de nem biztos, hogy mindig őszinte a mosolyod, amikor a babáról beszélsz. Nem, még most se kell emiatt ostoroznod magad, hiszen most már tényleg terhes vagy. A plusz súly egyre több mindenben akadályoz, a belső szerveid összetorlódása kényelmetlen, sokszor még levegőt venni is nehéz. Az örömteli várakozás jogosan csap át türelmetlenségbe, de az is helyénvaló érzés, ha a szülés miatt pánikolsz. Persze, hogy alig várod már a találkozást, de a neheze most jön, aggódhatsz amiatt, hogy időben érkezzen a baba, hogy addig mindent beszerezz, elintézz, és hogy a szülőszobában is minden rendben történjen.
Talán ilyenkor mégis visszasírod a kezdeti izgalmakat, és azt gondolod, maradhatna még bent, hiszen összességében nem volt vészes, sőt, csodálatos volt ez a 9 hónap szimbiózis. Vagy már most elhatározod, hogy többször biztosan nem csinálod végig! Aztán lehet, hogy mégis… Hiszen nem biztos, hogy olyan lesz, mint az előző, de az szinte borítékolható, hogy úgyse fog minden az elképzeléseid szerint alakulni (a gyerek megszületése után sem).
Mások elképzeléseiről meg aztán nem is beszélve.
Áldás vagy teher? Bárhogy is ítéled meg, a lényeg, hogy fogadd el a saját megélésed, és azt is, hogy másoké eltérő. Van, aki imádja a várandóssága minden percét, és van, aki megszenvedi a terhességet, de később mindenkiből ugyanolyan jó anyuka válhat.