Ma már szinte magától értetődő, hogy tudjuk, a babák nem tiszta/üres lapként, érkeznek: élményeket, emlékeket, tapasztalatokat hoznak a magzati életszakaszukból. Számtalan kutatás bizonyítja, hogy a babák emlékeznek olyan ingerekre, amik a bent töltött időszakban érték őket: például édesanyjuk vagy édesapjuk hangját megkülönböztetik a többi ember hangjától, egy sokszor hallott verset vagy éneket születésük után felismernek és még sorolhatnánk. Mindez milyen hatással van az életünkre, mi az amire emlékszünk, hogyan használhatjuk mindezt megelőzés, prevenció területén?
Ma már valóban így gondoljuk, A tudomány számára is elfogadott tény, hogy a magzatok éreznek, ingerekre reagálnak, megéléseiket elraktározzák. Ugyanakkor pár évtizeddel ezelőtt, még a fenti gondolatok botrányosnak hatottak, és két, a területen úttörő munkát végző pszichoanalitikus terapeutát komolyan megtámadott a szakma, mikor felvetette a korai élmények és megélések fontosságát. Ez a két szakember Hidas György és Raffai Jenő voltak.
A legszélsőségesebben materialista tudósok is elfogadják, hogy a magzatkori ingerek kihatással vannak az egész életünkre. Az anyai káros szokások mint például a dohányzás vagy alkoholfogyasztás, kihat a magzat élettani fejlődésére, az anyai tartósan magas stressz szint módosítja a gyermek későbbi stressz-reakcióját. 17. gesztációs héttől a magzatok hallanak, 24. héttől nyílik a szemük, fájdalom érzékelésük is kialakul már édesanyjuk hasában. Utóbbi azért is jelentős, mert még a kilencvenes években is végeztek fájdalomcsillapítás nélkül újszülötteken beavatkozásokat, azt feltételezve, hogy nem érzik a fájdalmat, mert nem emlékeznek rá. Ebből egyik állítás sem igaz.
Hogy mikortól számít valaki emberi lénynek, mikor tekintünk egy embriót vagy magzatot babának, egy fontos kérdés, ami rengeteg területét befolyásolhatja az életünknek. Például egy olyan nő vagy férfi, aki évek óta küzd azért, hogy gyermekük foganjon, az első ultrahangon biztos, hogy nem egy foltot hanem egy babát fog látni. Hogy igazuk van-e vagy sem, azt senkinek nincs joga megítélni.
Azonban ha legkorábbi élet időtől (fogantatástól, vagy beágyazódástól esetleg szívveréstől vagy első trimesztertől) valaki számára ez a kicsi élet már egy lélekkel társul, számára magától értetődő, hogy az őt érő érzelmi vagy fizikai történések hatással lesznek rá. Biológiai magyarázatot a legkorábbi élmények hosszú távú hatására a sejt emlékezet elmélete adhatja. Leegyszerűsítve ennek lényege, hogy a sejteket érő hatások a sejt számára úgy közvetítődnek, benne a környezethez való alkalmazkodást az teszi lehetővé, hogy a sejtben különböző fehérjék termelődnek melyek képesek a DNS bizonyos szakaszait kikapcsolni vagy bekapcsolni így módosítva gének kifejeződését. Így lehetséges, hogy azonos DNS állománnyal pl két teljesen különböző testfelépítésű vagy akár színű egér születhet meg attól függően, hogy az anyát milyen ingerek érték. A gének effajta ki vagy bekapcsolt állapotának tovább öröklődését nevezzük epigenetikának. Ha elfogadjuk, hogy az ilyen módosított információval ellátott sejt amikor osztódik, ezeket az információkat továbbadja az utód sejtnek, könnyen belátható, hogy akár már a fogantatás során a sejt által tapasztalt „megélések”, a hatásokkal való megküzdés „stratégiái”, a gének ki vagy bekapcsolt állapotának továbbadása által az utódsejtekben is meg fognak jelenni, tehát bizonyos mintázatok már a kezdeti időszakból is kihathatnak arra például, hogy hogyan fog fejlődni az agyunk, az idegrendszerünk. Például az, hogy milyen egy anyának a hormonális állapota, összefügg azzal, hogy milyen lelkiállapotban van, és mindez közvetítődik a formálódó élet felé. Tehát nem mindegy az, hogy egy életet miként várunk.
Az anya és a magzat közti kapcsolat három útját szoktuk megkülönböztetni: a biológiai, a viselkedéses és a megérzéses.
A biológiai csatorna a placentán keresztül, az anyagok áramlása által valósul meg. Az például, hogy mit eszik az édesanya, hogyan érzi magát, közvetítődik a baba felé.
A viselkedéses csatorna azt jelenti, hogy mind az anya, mind a magzat viselkedése hat a másik félre. Például kutatások során megfigyelték, hogy a babának megtanítható egyfajta játék, ahol oda-vissza kopogtatnak a szülők és a baba egymásnak. Ilyen lehet az is, amikor az anya egy hangos helyen tartózkodik, és a baba mozgásával jelzi, hogy számára ez kellemetlen.
A megérzéses csatorna jelentése a nevében rejlik: az anya akár határozott megérzéseket tapasztal a babával kapcsolatban. Erre példa, hogy az anyák közel ugyanolyan százalékban mondják meg megérzéseik alapján, hogy fiút vagy lányt hordanak a szívük alatt, mint ahogy az ultrahang vizsgálat eltalálja
A korábban említett két szakember, terápiás munkájában tapasztalta, miként jelennek meg magzatkori testérzetek, megélések későbbi zavarokban. Ebből kiindulva, a megelőzést szem előtt tartva igyekeztek kidolgozni egy olyan módszert, mely során az anya (és akár apa is) egy módosult tudatállapotban könnyebben kommunikálhat ezen a megérzéses csatornán keresztül magzatával. A módszer neve anya-magzat kapcsolatanalízis, bemutatása a kismamák között kifejezetten népszerű Lelki köldökzsinór című könyvben olvasható, de a könyvet olvasni nem ugyanaz, mint módszerben jártas szakemberhez elmenni.
Mindemellett fontos megemlíteni azt is, hogy babánkkal úgy is kommunikálhatunk, ha ebben nem segít minket senki. Mind érzések, gondolatok segítségével mind valós szavakkal. A gyermekkel való kommunikáció ilyen korai formájának hosszú távú pozitív hatását kutatások igazolták, mind a későbbi fejlődésére nézve, mint a szülő-gyermek kötődés kapcsán.
Összefoglalva tehát elmondható, hogy anya és magzata között a kapcsolat túlmutat a puszta életben tartáson, a magzatkori megélések és élmények hosszútávú hatással bírnak az életünkre nézve, amivel megéri foglalkoznunk, mind ha szülők vagyunk, mind a saját életünket, saját hozott mintáinkat tekintve.