Igazi zimankóval indult regenerálódó karrierem harmadik hete. Bár a havas esőre és a hidegre nem foghattam tornázó kedvem hanyatlását – hiszen nem kell kilépnem a biztonságot és meleget adó otthonomból, hogy a zord időjárással megküzdve mindenáron eljussak egy edzőterembe –, mégis alacsony intenzitású lelkesedéssel néztem az újabb gyakorlatok elébe.
Ekkor robbant be a Szülés Utáni Regeneráló Program zárt Facebook csoportjába Kádár-Papp Nóri, a Gyerünk, anyukám alapítójának meglepő felhívása. (A zárt csoport működéséről és motiváló erejéről az előző cikkben írtam.) Idézem: „Hogy ezt a rettenet időt ellensúlyozzuk, a vidámabb torna jegyében a hétre játékot hirdetünk. Közeledik a farsang, menjen a torna jelmezben” – majd a felszólítás mögé odabiggyesztett egy teli szájjal vigyorgó szmájlit, mint aki előre röhincsél a jelmezben hasizmozó anyákon. A játékszabály szerint a jelmezes tornázást dokumentálni kellett, a fotókat pedig a zárt csoportban közzé tenni, és várni a lájkokat. A legnagyobb tetszést arató jelmez tulajdonosa ugyanis további tornázós videókhoz való hozzáférést nyerhetett.
Mire végigolvastam ennek a nem mindennapi jelmezversenynek a menetét, kiült az arcomra a hitetelenkedő, sőt gúnyos mosoly. Több szempontból is elképesztő badarságnak tartottam az ötletet, és biztos voltam benne, hogy a viccesnek szánt elképzelés csúfos kudarccal fog végződni. Mert:
- Ki az, aki hajlandó mindenféle jelmezszerű göncöket magára cibálni OTTHON, tehát még csak nem is valami egetrengető, pezsgőlocsolós, beöltözős buli kedvéért, hanem csak úgy a négy fal között, majd
- ebben a nyilván nevetséges és kényelmetlen ruhában tornagyakorlatokat végezni,
- minderről fotókat készíteni, és azokat
- megosztani közel 300 ismeretlen emberrel, akikkel 2 hete egy virtuális csoportba sodort a sors,
- mindezt annak reményében, hogy további online tornákat nyerhessünk, amikor még ennek a programnak se látjuk a végét?!
Ki hallott már ilyet?! De főleg: ki lesz az a vállalkozó kedvű önkéntes csodabogár, aki ebbe az abszurd játékba még bele is megy?…
Hát én! És rajtam kívül még sokan mások…
A szkeptikus hozzállásom ugyanis elég gyorsan megváltozott az első fotókat látva. Döbbenten konstatáltam, hogy felnőtt nők nem csak hogy komolyan veszik ezt az első olvasatra infantilisnek tűnő feladatot, de hihetetlen kreativitással oldják meg azt. Ugyanis a jelmezen, a felvett tornázós pozíción és a képkompozíción túl (aminek sokszor szerves részét képezték a közelben heverő, kúszó-mászó vagy akár beöltözött gyerekek is) olyan zseniális felvezető szövegek is készültek a fotókhoz, hogy az összhatástól szinte fetrengtem a röhögéstől, vagy épp lenyűgözve meredtem a képernyőre hosszú percekig. A hét második felében egyre több jelmezben tornázós fotó bukkant fel, így péntekre már annyira megfertőződtem én is a beöltözős őrülettel, hogy semmi másra nem tudtam gondolni, csak hogy mit vegyek fel a virtuális tornafarsangra.
Nagytesótól kértem először tanácsot. Ő azt javasolta, vegyek fel egy szép szoknyát vagy ruhát és legyek táncosnő. Addigra viszont olyan sok ötletes képet láttam a csoportban, hogy éreztem, egy sima táncosnő nem lenne elég ütős. Megkérdeztem Férjet is a dologról, ő pedig kapásból rávágta, hogy öltözzek busónak.Végülis, miért ne? Lassan úgyis itt az ideje, hogy elűzzük a telet!
A sztorihoz hozzátartozik, hogy Férj busórajongó, és nem sokkal korábban készített busómaszkokat Nagytesóval a garázsban kallódó anyagokból: kartondobozból, kötélből és üveggyapotból. Úgyhogy életemben először busónak öltöztem, Férj a nevetéstől remegő kézzel lefotózott, a bulihoz pedig csatlakozott Kistesó is. Néhány jógapozíción túl azonban nem tudtam az egész hasizomregeneráló jógaórát ebben a harci díszben végezni, mert egyrészt alig bírtam mozogni a méretes álarctól, másrészt borzasztó melegem volt a vastag, kötött ruhában és a szőrös mellényben, amit magamra húztam a busóstílus kedvéért.
De még így sem voltam olyan nehéz helyzetben, mint Georgina, aki a 9 éves lánya tortajelmezét cibálta magára, és amiben saját bevallása szerint még az orra is elakadt…
Hozzá képest kifejezetten nagy mozgástérrel rendelkezett Adrienn a kis erőművészei által közrefogva:
De a lájkok alapján a fődíjat Réka, a szőlőfürt nyerte, aki a jelmezéhez az alábbi magyarázatot fűzte: „Egy újszülött mellett nagyrészt a szoptatásról szólnak a dolgok. Szőlőként érzem magam szoptatás előtt, utána már csak egy kis mazsolának.”
Innen is gratulálok neki és minden beöltözött tornamaminak! Az én hetemet egyértelműen feldobták még úgy is, hogy az előző héten eltervezett reggeli tornázásból persze semmi sem lett; maradtam az esti műszaknál…
A fotók publikálásához a rajtuk szereplő hölgyek hozzájárultak.
A Szülés Utáni Regeneráló Programról és arról, hogy miért vágtam bele, IDE kattintva olvashattok!
Az első hét tapasztalatait ITT találjátok, a második hétről pedig ITT írtam.
Hamarosan jelentkezem az újabb beszámolóval!
Héda Veronika