Gyermekeink életében vannak olyan fejlődési szintek, amiket meg kell ugrani, mint például a szobatisztaság, bölcsődébe/óvodába beszokás, vagy a cumi nélkül alvás, és szeretnénk békés módszerrel elérni, hogy gyermekünk készen álljon ezekre a változásokra. Ehhez találtunk egy remek módszert, ami nálunk már többször bizonyított.
Kisfiam fél éves korában kezdett cumizni, előtte nem érdekelte, onnantól kezdve viszont nagyon ragaszkodott hozzá. Nem is volt ezzel semmi gond, a szoptatást nem zavarta meg, cumival könnyebben elaludt, és volt egy eszköz a megnyugtatásra.
3 évesen már csak alváshoz cumizott, viszont a gyerekfogász felhívta a figyelmünket, hogy már látszik az állkapcsán a cumi deformáló hatása, és ha még 4-4 és fél éves koráig leszokik, akkor a fogsora magától vissza tud rendeződni iskolás korára, ha nem, akkor viszont garantálja, hogy fogszabályzóra lesz szükség.
Nem vagyok a drasztikus módszerek híve, viszont volt még egy évünk, így folyamatosan próbáltam lebeszélni a cumiról, és megbeszélni vele, hogy a 4. szülinapja után már nagyfiú lesz, és a cumiját majd odaadjuk egy kisbabának.
De amikor elérkezett a 4. szülinap, alkudozni kezdett, hogy majd inkább egy másik szülinapján adja oda a cumit, nyilvánvalóvá vált, hogy nem fog ez ilyen egyszerűen menni.
Alig egy hónappal később viszont, egyik napról a másikra, egy hang nyafogás nélkül hagyta el a cumizást.
Hogyan sikerült ezt elérnünk?
Egy gyerekpszichológus javaslata alapján kitettünk egy naptárt az aktuális hónapról. Megkértem a kisfiamat, jelölje ki ő a napot, amikor már nem fog cumizni. Ezt bekarikáztuk, és onnantól mindennap kiikszeltük az aktuális napot – megkezdődött a visszaszámlálás. Őszintén szólva nem is hittem a módszer sikerességében, arra számítottam, hogy a kijelölt napon ismét alkudozni fog, és ha szigorú leszek, akkor sírás lesz belőle.
De amikor elérkezett az ominózus nap, és alvás előtt kisfiam megszokásból elővette a cumit, a naptárra mutattam. El se akartam hinni, ami ezután történt: szó nélkül letette a cumit: „Ja, jó.” és azóta eszébe se jutott.
Miben rejlik a módszer hatékonysága?
A gyerekek a jelenben élnek, számukra az idő múlása nem kézzelfogható. Az, hogy „már 4 éves vagy” nekik semmit nem jelent, és ugyanilyen nehezen értelmezhetőek számukra a „fél óra múlva lefekvés”, vagy a „még 5 percet maradunk a játszón” – szülői mondatok.
A naptárral, illetve hasonló módon egy (analóg) órával szemmel láthatóvá tehetjük számukra az idő múlását, még azelőtt, hogy a számokat ismernék.
A gyerekek egyébként is nyitottabbak a vizuális magyarázatokra a szóbelivel szemben, sokszor könnyebben szót értünk velük azzal, ha lerajzoljuk, mintha elmondanánk, amit szeretnénk.
A cumiról leszokás sikerén felbuzdulva más téren is bevetettem a naptáras módszert, és a szobatisztasági gondok megoldásában is hatékonynak bizonyult!
Persze minden gyerek más, és nem mindenkinél válik be ugyanaz, de mivel ez egy békés, játékos módszer, bátran ki lehet próbálni, ha van valamilyen nehezen megoldható probléma, vagy elérendő cél, és már kifogytunk az ötletekből.
A naptáras módszer előnye, hogy semmiféle jutalmazással nem jár, amit a gyerekpszichológusok sok esetben, például a szobatisztaság elérésénél nem tartanak szerencsésnek. Nincs a gyerekkel vita, huzavona, győzködés, alkudozás, szankciók kilátásba helyezése, stb.
Az is lényeges, hogy a gyerek maga jelöli ki a határidőt saját maga számára, így a kívánt cél elérése nem egy rákényszerített dolog lesz, az ő kezébe kerül a döntés!
Ráadásul semmibe se kerül, hiszen a legegyszerűbb, akár kézzel rajzolt naptár is megteszi, de választhatunk a gyermekünknek kedves mesefigurás naptárt, vagy nyomtathatunk képet, ami az elérendő célt is ábrázolhatja.
Nálunk az óra is mindennapos vizualizációs eszközzé vált, a számokat még nem ismerő gyerekkel meg lehet beszélni, hogyha a mutató egyenesen áll, akkor érkezik el például a lefekvés ideje. Ez sokkal hatékonyabb, mintha számára értelmezhetetlen időpontokkal, számokkal dobálózunk. Már sokszor a kisfiam szól nekem, hogy: „Nézd, anya, egyenesen áll a mutató!”
Érdekes, hogy míg velünk, szülőkkel hajlamosak vitába szállni, addig az óra és a naptár olyan varázslatos hatalommal bírnak egy gyerek szemében, hogy azzal szemben nincs apelláta, kész tényként kezelik.
A kitűzött cél elérésén túl a gyerekek a naptár segítségével megtanulnak előrelátóan gondolkodni, tervezni, és mi is egy új kommunikációs eszközt kapunk a kezünkbe.
Remélem, másnak is segítségére lesz ez a módszer, érdemes kipróbálni!