Kedves Család, Barátok, Ismerősök! Egy zsáknyi hormon és egy óriáspocak birtokában szólok most Hozzátok, akik egyébként mindenben segítetek bennünket, kismamákat és ezért nagy hálával tartozunk Nektek.
Három várandósságom alatt többször hallottam az alábbi kérdéseket és bár értékeltem az érdeklődést, egyikkel sem tudtam mit kezdeni.
1. Még egyben?
Ezt lehet félig viccesen, félig számonkérőn kérdezni, értelmesen képtelenség válaszolni. Mert ugye látszik, hogy még igen, ahogy az is látszana, ha már nem.
Marad a kínos heherészés.
2. Mikor szülsz?
Értem, hogy a kiírt dátumra kíváncsi az illető, de az ugye nem mindig a szülés napja, hiszen előtte-utána két hét belefér. Tehát hacsak nincs jósnői vénánk vagy jövőbe látó varázsgömbünk, ezzel a kérdéssel is bajban leszünk.
3. Bírod még?
Van más választásom? Lehet, hogy ezzel egyedül vagyok, de ettől a kérdéstől sosem éreztem jobban. Sőt, a résztvevő arcok láttán inkább kétségbeesve végignéztem magamon, hátha tényleg nem bírom, csak eddig nem vettem észre.
4. A gyerekek örülnek?
Inkább csodálkoznak. Nem értik, hogy nőhet ekkorára egy has és hogy férhet ki onnan bármi is. Ha kibújik a kistestvérük, a kérdésnek nagyobb létjogosultsága lesz, részükről addig is marad a szent megrökönyödés.
5. A testvéredet szeretned kell majd és anyának sokat kell segíteni!
Ezt a felszólítást főleg idősek szájából hallottam és két nagyobb gyermekem felé intézték. Értem én és színigaz, de muszáj az a sok „kell”? 🙂
Kép forrása: https://americanmigrainefoundation.org/resource-library/understanding-migrainemigraine-and-pregnancy-what-moms-to-be-need-to-know/